João „Naza” Vieira a GTO Labban: A solver önmagában kevés – az igazi edge gyakran az emberekben rejlik

Az érzelmi intelligencia, az ellenfelek olvasása és a tilt tudatos kezelése segítette hozzá ahhoz, hogy a világ abszolút elitjébe emelkedjen. João „Naza” Vieira egy őszinte interjúban mesél az otthontól távol töltött hosszú évekről, a profi pókerrel járó áldozatokról, valamint arról, miért nem szabad a való életet zéró összegű játékként felfogni!

João Vieira régóta a világ high stakes színterének meghatározó alakja, de az útja a csúcsig nem a solverekkel kezdődött. Tizenhat és körülbelül huszonkét éves kora között magas szinten kosárlabdázott, és a sport mellett fokozatosan felfedezte a pókert. Végül nem fejezte be az üzleti tanulmányait, és a kosárlabda karrierje befejezése után teljesen átváltott a kártyák világára.

Ma azon játékosok közé tartozik, akik erős technikai alapokat ötvöznek a pszichológia, az érzelmi intelligencia és a live játék hangsúlyos alkalmazásával. Vieira elutasítja azt a gondolatot, hogy egy top high roller játékosnak tökéletesen optimalizált robotnak kell lennie. Úgy véli, a póker még mindig emberek játéka, és itt keletkezik az az edge, amelyet a solver soha nem tud teljesen megragadni.

A „Good for poker” kérdése nem egyszerű

Az interjú egyik első témája Martin Kabrhel és William Kassouf, valamint az asztalnál tanúsított jelentős viselkedésük. Vieira rámutat, hogy az, hogy valaki „jó a pókernek”, nem rendelkezik egyértelmű válasszal. Ami a televízió és a közösségi média számára működik, nem feltétlenül kedvező azoknak, akik ugyanannál az asztalnál ülnek.

A feltűnő személyiség, a speech play és a konfliktusok tartalmat generálnak és vonzzák a pókerspecifikus közönségen kívüli nézőket. Azonban ha a stratégia alapja az, hogy szándékosan megnehezíti a játékot mások számára, Vieira azt már problémaként látja. Szerinte a rekreációs játékosok ugyanazt a buy-int fizetik, és az asztalnál való élményük a póker ökoszisztéma alapja.

Az érzelmi intelligencia nagyobb edge lehet, mint a solver

Juan Pardo szerint Vieira kiemelkedően erős EQ-val rendelkezik, és ez a képesség ismételten megjelenik a live pókerhez való hozzáállásában. Vieira nem csak az ellenfél technikai szintjét próbálja megérteni. Érdekli, hogy ki az az ember, mit tart fontosnak, hogyan gondolkodik, és mi befolyásolja a döntéseit.

Vieira szerint az emberek preferenciái elkerülhetetlenül beépülnek a pókerstratégiába. Valaki természettől fogva ellenáll a nagy bluffoknak, mások pedig szívesen bizonyítják, hogy képesek szokatlan lépéseket tenni. Minél jobban ismeri az ellenfelet, annál könnyebben tudja értelmezni a döntéseit. Vieira ezért figyel oda az olyan beszélgetésekre is, amelyek első pillantásra nem kapcsolódnak a pókerhez. Az, hogy valaki hogyan gondolkodik a kockázatról, hírnévről vagy saját sikeréről, később befolyásolhatja a játék során hozott döntéseit.

High stakes játékosok nem robotok. Csak milliókért játszanak

A pókert kedvelők többsége az high roller játékosokat főként a közvetített döntő asztalokról ismeri. Vieira szerint emiatt torz kép alakulhat ki az egész színpadról. Az a játékos, aki kifejezéstelen arccal ül az asztalnál egy 100K final table alatt, a kamerákon kívül lehet, hogy a legszórakoztatóbb személy a helyiségben.

A mellékasztaloknál szerinte gyakran nagyon kötetlen a hangulat. A játékosok beszélgetnek, viccelődnek egymással, és a magas szintű játék ellenére is szociális környezetet teremtenek. A helyzet természetesen megváltozik, amikor már csak néhány játékos marad, és a helyezések közötti különbségek több százezer vagy millió dollárt jelenthetnek. Vieira igazságtalannak tartja, ha az egész high roller generációt a solverekkel játszó robotokkal azonosítják. A sok csendes arc mögött teljesen különböző személyiségek rejtőznek, akiket a néző egy hosszú stream alatt sem ismerhet meg.

A csúcs eléréséhez nem elég egy jó tanulókör

A műsorvezető Jaffe ismételten hangsúlyozza, hogy az előrehaladás érdekében a legfontosabb lehet egy hasonlóan gondolkodó, kiváló játékosokból álló társasági kör. Vieira egyetért azzal, hogy a minőségi pókerbarátok és tanulótársak jelentősen felgyorsíthatják a fejlődést, de szerinte a tehetség és a munkamorál az elsődleges. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy valakinek napi tizenöt órát kell a GTO Wizard előtt töltenie. Van, aki intenzív tanulással, mások hatalmas volummal vagy gyors információfeldolgozással érheti el a fejlődést olyan beszélgetések során, amelyek tapasztalt játékosokkal folytatódnak.

Vieira már korán jelentős előnyt szerzett a mental game területén. Amikor a bankrollja körülbelül 5000 dollár volt, körülbelül 2900 dollárt fektetett Jared Tendler coachingjába. Nővére korábban figyelmeztette, hogy a pókeringadozásokra való reakciói kezdtek problémává válni, és Vieira rájött, hogy ha profi szinten akarja űzni a játékot, akkor meg kell tanulnia kontrollálni a saját érzelmeit.

Néhány coaching óra után ráébredt, hogy a mezőny nagy részével szemben edge-et szerez pusztán azzal, hogy jobban tudja kezelni a tiltet. Tendler azonban nem csak az érzelmek kezelésére tanította meg. Ami a legfontosabb, megtanította „tanulni”, amit Vieira később a játék során kamatoztatott. Szerinte a tanulási képesség és az információk helyes értékelése az elit játékosok egyik ismérve.

A póker zéró összegű játék. Az életnek nem szabad annak lennie

Az interjú legérdekesebb része akkor jön, amikor Jaffe azt kérdezi, vajon a zéró összegű játékban töltött évek elronthatják-e a profi játékosok gondolkodását a pókerasztalon kívül. Minden potban egyszerű matematika érvényesül – a pénz, amit valaki megnyer, azt valaki más elveszíti. Vieira szerint azonban az ellenkezőjét látja a legjobbaknál.

A high stakes színtéren sok olyan emberrel találkozik, akik támogatják közösségeiket, segítenek másokon, és nem csak a személyes vagyon felhalmozásának eszközeként tekintenek a pókerre. Ha holnap eltűnne a póker, Vieira maga is szívesen foglalkozna egy közösségi projekttel, ahonnan származik.

A karrierjéről való felfogása nem romantikus. A póker miatt körülbelül tíz évet kellett Portugálián kívül élnie, és az online játék miatt Csehország, Hollandia, Nagy-Britannia és más országok között mozgott. Szerinte a legnagyobb áldozat nem a tanulással töltött órák voltak – szívesen tanul. Inkább a születésnapok, a barátokkal töltött esték és a család életének évei, amelyekben egyszerűen nem tudott részt venni.

A legerősebb emlék egy kis unokahúga rajza a családjáról. „Uncle João” a rajzon repülőn volt. Vieira ezért gyakran használ egy különösen hangzó tanácsot: „Gondolj a halálra.” Ezzel nem gondol semmi morbidra. Inkább arra figyelmeztet, hogy az idő az egyetlen forrás, amelyet nem lehet visszaszerezni. Lehet, hogy valaki a világ legjobb játékosa akar lenni, de tudnia kell, hogy miért éri meg azokat az áldozatokat, amelyeket ezért hoz.