A WSOP története: 1978 – A 'győztes mindent visz' korszak vége

A CBS hatása a Main Event nyereményeire

A Main Event kifizetési struktúrájának megváltoztatása mögött több forrás szerint a CBS televíziós hálózat erős nyomása állt. A televízió azt szerette volna, hogy a döntő asztal látványosabb legyen a nézők számára, ami pénzdíjak hivatalos megosztásához vezetett az öt legjobb játékos között. A struktúra pontosan meghatározott volt: a győztes 50%, a második 20%, a harmadik 15%, a negyedik 10%, és az ötödik 5% kapott a díjalapból.

Ez a változás vitatott volt, mivel a 'győztes mindent visz' formátum vonzóbb volt más médiumok számára. Számos „régi iskola” játékos is a korábbi formátumot részesítette előnyben, ahol egyetlen győztest hirdettek ki. Azonban például Doyle Brunson, aki az előző két Main Eventet megnyerte, a változás egyik nagy támogatója volt.

A támogatás egyik oka a játékosok részéről az adózási figyelem volt, amely a tornagyőzteseket célozta meg. Nekik ugyanis az egész összeget adózniuk kellett, még akkor is, ha a döntő során megegyezés született a nyeremény felosztásáról a játékosok között.

Gary Berland felemelkedése és Chip Reese első karkötője

A főverseny előtt a side eventek vonzották a figyelmet, ahol jövőbeli legendák uralkodtak. Gary „Bones” Berland, a tehetséges fiatal, aki az előző évben a végső heads-upban küzdött Doyle Brunson ellen, fantasztikusan kezdte a sorozatot. Két karkötőt nyert két nap alatt (Razz és Seven-card stud), és majdnem történelmet írt, amikor második helyen végzett az 1.000$ Limit A-5 Draw Lowball versenyen. Ha nyert volna, ő lett volna az első játékos, aki három karkötőt szerzett egy sorozatban.

David „Chip” Reese is megszerezte első arany karkötőjét, akit Doyle Brunson később az új generáció egyik legjobb fiatal játékosának nevezett. Ez nem volt üres dicséret; bizonyíték a legendás Super System könyv, amelyhez Brunson kérte Reeset, hogy dolgozza ki a Seven Card Stud stratégiáját.

A figyelem középpontjában állt Lakewood Louie is, aki megnyerte a WSOP történetének első Limit Draw High versenyét. Louie egyedülálló statisztikával íródott be a történelembe. Pályafutása során mindössze négy fizetős helyezést szerzett a WSOP-n, de mindegyik alkalommal karkötőt nyert.

A női versenyek sikere folytatódott

Az első női verseny 1977-ben 93 résztvevővel akkor abszolút rekordot állított fel egy esemény részvételában, és ez a különleges formátum 1978-ban is sikeresen folytatódott. Még akkor is, ha a szervezők a buy-in duplázására léptek 100$-ról 200$-ra, az érdeklődés rendkívül magas maradt.

Az összesen 84 résztvevővel a verseny majdnem elérte az előző év sikerét, és a WSOP 1978 teljes programjában ismét a legmagasabb részvétellel büszkélkedhetett. A győztes és a karkötő tulajdonosa Terry King lett, aki később rendszeres résztvevője lett ezeknek a formátumoknak, és a következő években még négyszer került fizetős helyre női versenyeken.

Doyle Brunson harmadik évadja a dominancia jegyében

Bár Doyle Brunson nem védte meg harmadszor is a címet a Main Eventen, nem távozott üres kézzel a fesztiválról, hiszen megszerezte a 5.000$ Limit Seven Card Stud esemény karkötőjét.

„Texas Dolly” számára ez jelentős történelmi bejegyzés volt, mivel ez volt az egymást követő harmadik év, amikor legalább egy versenygyőzelmet jegyzett a WSOP-n. Ez a figyelemre méltó sorozat az ő legendás győzelmeivel kezdődött a Main Eventekben 1976-ban és 1977-ben, melyekhez mindig hozzáadott egy második címet is a side eventekben.

Ötödik címével Brunson a történelmi tabellákban közelebb került a korszak királyához, Johnny Mosshoz, akitől abban az időben már csak egyetlen karkötő választotta el.

Maszkok és új vér jellemezte a Main Eventet

Rekordszámú 42 játékos vett részt a Main Eventen. Köztük volt Barbara Freer, az első nő a főversenyen, valamint az ismert komikus Gabe Kaplan, későbbi High Stakes Poker műsorvezető.

Már a torna első napja hatalmas sokkot hozott. A fiatal játékosok agresszivitása szó szerint lecsapott a régi gárdára. Az összes korábbi bajnok Doyle Brunson, Johnny Moss, Amarillo Slim, Sailor Roberts, és Puggy Pearson az első napon kiesett. Johnny Moss a humorérzékét megőrizve megjegyezte: „Három egymást követő kezet veszítettem, és már olyan öreg vagyok, hogy ezt nem bírom elviselni.”

A hatfős döntő asztal az első „buborékot” hozta a Main Event történetében. Az első balszerencsés résztvevő, aki hatodikként kiesett anélkül, hogy nyereményt kapott volna, Ken Smith volt, aki elegáns frakkkal és cilinderrel jelent meg.

A záró heads-upban a 28 éves Bobby „The Owl” Baldwin és a tapasztalt texasi veterán Crandell Addington találkoztak. Addington már másodszor vett részt heads-upban (1974 után), és összességében hét alkalommal játszott a Main Event döntő asztalán. Ennek ellenére a WSOP karkötő sosem jött össze neki.

A döntő kéz és történelmi győzelem

A kulcsfontosságú összecsapás akkor jött el, amikor Baldwin kezében volt Q d Q c, és Addingtonnak 9 d 9 c. Addington, aki ebben a pillanatban körülbelül 1:7 arányban vesztésre állt, flop előtt all-int mondott, amit Baldwin azonnal megadott.

A dealer Q s 9 h K s lapokat osztott az asztalra, mindkét játékos szettet alkotott. Addingtonnak ebben a pillanatban már csak csekély esélye volt a győzelemre, egyetlen megmaradt kilencest kellett volna kihúznia a pakliból. A turn A s és a river T d azonban nem hozott csodát.

Bobby Baldwin minden idők legfiatalabb Main Event győztese lett (28 év, 4 hónap és 18 napos korában), így 14 évvel megelőzte a korábbi rekordot tartó Doyle Brunsont.

Érdekes emberi történet, amely Baldwin győzelmét színesíti, a Doyle Brunsonnal kötött baráti fogadásai. Ahogy Baldwin később nevetve emlékezett: 1976-ban Doyle 2.000$ összegű fogadást ajánlott fel neki arra, hogy ki tart tovább a Main Eventen. Doyle megnyerte a tornát, így a fogadást is. 1977-ben Doyle még 2:1-hez arányú tétet is ajánlott, de az eredmény ugyanaz volt. Doyle megvédte a címet, és Baldwin elvesztette a fogadást.

Az 1978-as WSOP-n Baldwin visszautasította a fogadást, mondván, hogy Doyle keressen más „szponzort”. Ironikus módon pont ebben az évben Doyle az első napon kiesett, és Baldwin lett a bajnok. Győzelme után Bobby „The Owl” Baldwin nemcsak játékosként, hanem sikeres üzletemberként folytatta pályafutását, a Golden Nugget és a Bellagio kaszinók elnökeként. Az ő nevét viseli ma a legendás high-stakes terem, a „Bobby's Room” a Bellagio kaszinóban.

Még több a WSOP történetéből

A WSOP története: 1977 – A 10-2 csodája megismétlődik

A WSOP története: 1976 - Texas Dolly első diadala és a legendás 10-2 kéz születése

A WSOP története: 1975 – A „Tengerész” diadala, titkos megállapodás és az arany karkötők korszaka

A WSOP története: 1974 – Johnny Moss visszatérése a trónra és az ikonikus karkötők születése

A WSOP története: 1973 – Puggy Pearson diadala és a televíziós korszak kezdete

A WSOP története: 1972 – Amarillo Slim ellentmondásos győzelme

A WSOP története: 1971 – Az első freezeout versenyek

A WSOP története: 1970 - Az első bajnok szavazással választva

Források: WSOP, Wikipedia, YouTube, Poker1