Lottie Deno Története: A Vadnyugat kártyakirálynője

Az intézettől a folyami kaszinókig
 

Carlotta Thompkins 1844. április 21-én született Kentuckyban, Warsawban, gazdag családban. Apja, versenylótenyésztő és neves játékos, nagy hatással volt rá. Lottie vele töltötte gyerekkorát New Orleans-i, detroiti és európai kaszinókba utazva. Apja megtanította neki a kártyajátékok titkait, hangoztatva, hogy a túléléshez több kell, mint délvidéki szépségnek lenni, így beavatta őt a szerencsejáték világába a szárazföldön és a folyami hajókon egyaránt. Ugyanakkor oktatást kapott az episzkopális intézetben, és jártas volt a társasági etikettben is.

Lottie Deno élete drámai fordulatot vett 1861-ben, amikor apja, aki csatlakozott a Konföderációs Hadsereghez, elesett a harcban. Édesanyja Detroitba küldte őt abban a reményben, hogy gazdag férjhez jut, de a sorsa másként alakult. Amikor a család pénze elfogyott, a szerencsejáték felé fordult. Az Ohio és Mississippi folyón utazva kártyajátékból élt meg, különösen a kor egyik népszerű kártyajátékában, a faroban jeleskedett. Még pénzt is küldött a családjának, de titokban tartotta annak eredetét.

Kulcsszereplője korai életének Mary Poindexter, hűséges szolgálója és nevelőnője, aki állítólag több mint két méter magas volt. Mary hatalmas testi erejével védelmezte Lottiet útjuk során, figyelt a csalókra az asztaloknál. Egyszer még egy katonát is a vízbe dobott, aki csalással vádolta Lottiet. Máskor pedig egy rablóra támadt, hogy megvédje Lottie-t, de ennek következtében elveszítette egy ujját.

A legenda és a Lotta Dinero becenév megszületése
 

1865 körül Lottie Texasba, San Antonióba költözött. Itt croupier-ként dolgozott az University Clubban, amelyet Frank Thurmond, egy georgiai szerencsejátékos vezetett, s akihez később érzelmileg is közel került. Eleganciája, öltözködése és az, hogy tiltott volt az asztalánál a dohányzás, ivás és káromkodás, az „Antal Angyalának” becenevet eredményezte számára.

A legismertebb álneve azonban máshol született. Amikor Frank Thurmond elmenekült San Antonio-ból (állítólag miután egy kártyajáték közben megölt egy embert késsel, melyet a hátán rejtett), Lottie követte őt. Együtt utaztak a délnyugat kaszinóiban, Fort Conchóban (ahol a „Mystic Maud” becenevet kapta), Jacksboróban és San Angelóban, míg 1872-ben eljutottak Fort Griffinbe.

Fort Griffint „The Toughest Town in Texas” (Texas Legkeményebb Városa) néven emlegették, hírhedt volt saloonjairól. Lottie itt a Bee Hive Saloonban dolgozott. Egyik estén, amikor minden játékot megnyert, ellenfeleinek részeg kovbojok kiáltottak rá: „Ha így nyersz, Lotta Dinero-nak kéne hívnod magad” (Dinero – spanyol szó a sok pénzért). Carlotta elfogadta az ötletet, és egy kis változtatással Lottie Denóvá vált.

Ez az álnév segített elrejteni valódi identitását a vallásos családja elől Kentuckyban, akinek azt állította, hogy egy gazdag marhatenyésztő felesége lett, hogy magyarázza a nekik küldött pénzt.

Higgadtság és nyugalom
 

Lottie Deno elbűvölő vörös hajával és mélybarna szemeivel mindig elegánsan öltözött, mint egy művelt déli nő. Noha sokan gyanúsították csalással, soha nem kapták rajta.

Fort Griffinben találkozott a Vadnyugat számos legendás alakjával. A legismertebb a Doc Holliday-jal való összetűzése. Azt mondják, hogy többször legyőzte őt, és egyszer több mint 3000 dollárt nyert tőle egy este.

Egy másik híres története Fort Griffinből a konfliktusa Big Nose Kate Elderrel, Doc Holliday élettársával. Bár a pontos részletek inkább meseiek, azt mondják, hogy Big Nose Kate azzal vádolta Lottiet, hogy elszeretné Docket. Az incidens majdnem odáig fajult, hogy mindketten fegyvert fogtak, és Doc Hollidaynek kellett közéjük állnia, hogy megelőzze az összetűzést.

Lottie híres volt higgadt természetéről. Ezt jól illusztrálja a Bee Hive Saloonban történt faro partijának története, amikor egy mellékasztalnál két szerencsejátékos, „Monte Bill” és „Smokey Joe” között lövöldözés tört ki. Mindketten meghaltak, de míg mindenki menekült, Lottie helyben maradt és nyugodtan számolta a zsetonjait. Az odasiető seriffnek, aki csodálkozott, hogy miért nem menekült, állítólag azt válaszolta: „Ön sosem volt kétségbeesett nő”. Az igazi ok talán az volt, hogy időközben a pénz eltűnt az asztalról, és azt beszélték, hogy Lottie táskájában kötött ki.

A szerencsejáték királynőből tiszteletre méltó hölggyé
 

Évekig tartó utazások és szerencsejáték után Lottie és Frank Thurmond elhagyták Texast, és 1877-ben Új-Mexikóba költöztek. Kingstonban telepedtek le először, ahol a Victorio Hotelben kis játéktermet üzemeltettek. Később Silver Citybe költöztek, ahol 1880-ban házasodtak össze, de itt is döntő fordulatot éltek meg. Frank önvédelemből megölt egy embert késsel, s ezután úgy döntöttek, hogy felhagynak a szerencsejátékkal. Új otthonuk Deming lett Új-Mexikóban, ahová 1882-ben költöztek, és ahol közösségük megbecsült tagjaivá váltak.

Frank Thurmond befektetett a bányászatba és később a Deming National Bank alelnöke lett. Lottie már Charlotte Thurmond néven aktívan részt vett a közösségi életben. Segített megalapítani a Szent Lukács Episzkopális Templomot, és az ottani egylet alelnöke lett. Bár abbahagyta a kártyázást, a legenda szerint a templom eredeti épülete abból a 40.000 dollárból épült, amit Lottie egy kártyajátékon nyert.

Charlotte már csak társadalmi események miatt szerepelt az újságokban, és elnyerte környezete tiszteletét. Demingben a közösség pillérévé vált, jótékonysági rendezvényeket szervezett, és végül „Lottie néni” néven vált ismertté. Charlotte J. Thompkins Thurmond 1934. február 9-én halt meg Demingben. Tiszteletre méltó 89 évet élt meg, és férje, Frank Thurmond mellett temették el, aki 1908-ban halt meg.

Lottie Deno története olyan, mint egy érme, melynek két tökéletesen eltérő, mégis ugyanolyan értékes oldala van. Az egyik oldalon van a ragyogó aranypénz, amely kártyakirálynői hírnevét és a Vadnyugat rettenthetetlen játékosaként szerzett sikereit szimbolizálja, ahol mindent kockáztatott a dinero érdekében. A másik oldalon egy gyönyörű ezüstpénz, amely későbbi demingi életét jelképezi, ahol az „Charlotte Thurmond” néven megszerzett tapasztalatait és idejét a közösség és az episzkopális egyház javára fordította, bizonyítva, hogy még a legvadabb játékosok is megtalálhatják az utat a tisztelethez és a békéhez. Mindkét oldal együttesen alkotta meg a lenyűgöző személyiségét.

Olvassa el még

Kitty Leroy Története: A Pisztolynős és Szenvedélyes Hazardőr, Akit Saját Férje Lőtt Le

Poker Alice Története: A Vallásos Lázadó, Aki Meghódította a Vadnyugatot

Források: Wikipedia, Legends of America, Doc Holliday könyve (szerző: John Mayers), Medium, New Mexico Historic Women, Texas State Historical Association