A Vadnyugat megtestesítője
James Butler Hickok 1837. május 27-én született Troy Grove-ban, Illinois államban, egy gazdálkodó család hat gyermeke közül a negyedikként. Már fiatal korától vonzotta a fegyverek világa, és ezáltal vált kiváló lövésszé, aki később a Nyugat egyik leggyorsabb pisztolyhőseként tehetett szert hírnévre. Apjának 1852-es halála után 18 évesen Kansansba költözött, ahol csatlakozott a rabszolgaságellenes mozgalomhoz. Itt ismerte meg a 12 éves William Codyt, aki később „Buffalo Bill”-ként vált ismertté, és mély barátságot kötöttek egymással.
Élete gyors iramot vett az 1861-es évben, mikor a nebraskai Rock Creek Stationnél összetűzésbe került David McCanlesszal és embereivel. Számos verzió létezik arról, mi történt, de az egyik szerint Hickok lelőtte McCanlesst, s állítólag két társát is, ezáltal pedig könyörtelen lövőként kezdte megalapozni hírnevét. Ugyanakkor érdemes elismerni, hogy a részleteket sokszor kiszínezték korabeli írók.
A polgárháború során kémként és felderítőként szolgált az Unió oldalán, és „Wild Bill” becenéven vált híressé. Hírnevét főként a Harper's New Monthly Magazine 1867-es cikkével érte el, amelyben George Ward Nichols újságíró dicsőítette Hickok tetteit, és segítette elérni a legendás státuszt. A cikket kritizálták eltúlzottan ábrázoló részei miatt, miszerint több száz embert ölt meg. Hickok maga is hozzájárult ezekhez a mítoszokhoz.
A kiszínezett történetek megerősítették hírnevét, mint félelmet nem ismerő emberét, aki a legvadabb kihívásoknak is szembe tudott nézni – legyen az a Vadnyugaton vagy a pókerasztalnál. Mint például az 1860-as baribál medvével való találkozása. Saját elmondása szerint a medve két bocsával elállta az útját. Hickok leszállt a lóról, közelebb ment a medvéhez, fejbe lőtte, de a golyó lepattant a koponyájáról. A medve rátámadt, ledöntötte őt a földre, és szorította testével. Hickok, életéért küzdve, újra lőtt, megsérítve a medve lábát. Ezután kést rántott elő, és elvágta a torkát, megölve ezzel az állatot.
Azonban minden történetben van legalább egy szemernyi igazság, akárcsak akkor, amikor 1876-ban, röviddel Agnes Lake Thatcherrel kötött házassága után, elindult a dakotai Deadwood aranymezőire szerencsét keresni – és sorsot talált.
Miért fontos Hickok a póker számára?
Wild Bill Hickok nem csupán szerencsejátékos volt, hanem az egyik első hivatásos pókerjátékos, aki abból élt, amit pókernyereményként szerzett egy olyan időszakban, amikor a póker még csak alakította modern formáját. Legfőképp five-card studot játszott, a 19. század domináns változatát, és képessége, hogy olvassa ellenfeleit és stratégiájában ügyesen blöfföljön, rettegett játékossá tette az asztalnál. Életstílusa – a bátorság, a kockázatvállalás és a karizma kombinációja – megtestesítette a póker szellemét, ahol a szerencse és a szakértelem összefonódik.
Hickok pókerhez való hozzájárulása három fő területen nyilvánul meg:
1. Halott ember keze: Hickok halála elválaszthatatlan része pókerörökségének. 1876. augusztus 2-án a deadwoodi Nuttal & Mann's szalonban ült, miközben five-card studot játszott. Játék közben, miközben két fekete ászt és két fekete nyolcast tartott a kezében, a háta mögül lelőtte Jack McCall, egy sikertelen szerencsejátékos, aki állítólag bosszút keresett előző napi veszteségei miatt. McCall, részeg és feldühödött, tarkón lőtte Hickokot, azonnal megölve őt. Hickok keze – két ász és két nyolcas – azóta „Halott ember keze”-ként ismert, és a pókerkultúra veszély és sors szimbólumává vált. Bár az ötödik lap továbbra is találgatások tárgya, ez a kombináció máig ikonikus része a pókerfolklórnak.
2. Hírnév a pókerasztalnál: Hickok pisztolyhős és seriff híre súlyt adott jelenlétének az asztalnál. Közismert volt, hogy mindig a falnak háttal ült, hogy szemmel tarthassa a bejáratot. Ezt a szokását tört meg azon a végzetes napon, amikor szokásos helye foglalt volt. Jelenléte tömegeket vonzott, és színházzá tette a pókert, ezáltal hozzájárult a játék népszerűsítéséhez a Vadnyugat szalonjaiban.
3. Stratégiai mentalitás: Hickok pókerképességei nem csupán szerencsén alapultak. Kémként és seriffként szerzett tapasztalataiból származó különleges képessége, hogy olvassa az embereket, segítette őt a blöffölésben és stratégiai döntések meghozatalában. A korabeli jelentések szerint éjszakánként száz dolláros nagyságrendű nyereményeket szerzett a pókerjátékokból, ami abban az időben jelentős vagyon volt.
Életének története, tele drámai párbajokkal – mint az 1865-ös összecsapás Davis Tuttal, amely egy pókerben nyert óráért vívott vitából eredt – hozzájárult ahhoz, hogy a pókert olyan játékként határozzák meg, ahol bátorság és kockázat keveredik.
Beiktatás a Hírességek Csarnokába
Wild Bill Hickokot 1979-ben iktatták be a Poker Hall of Fame-be, mint az első hét tag egyikét, akiket Benny Binion, a World Series of Poker alapítója választott ki. Habár sosem játszott modern versenyeken, a pókerkultúrára gyakorolt hatása vitathatatlan. Hickok halála az asztalnál, karizmája és a „Halott ember keze” révén való kapcsolata korszak szimbólumává tette őt, amikor a póker nem csupán játék volt, hanem életmód. Öröksége él a Vadnyugat történeteiben és minden kézben, amely emlékeztet az ikonikus ászokra és nyolcasokra.
További legendák a PHoF-ban
A Poker Hall of Fame legendái VI: Sid Wyman
A Poker Hall of Fame legendái V: Red Winn
A Poker Hall of Fame legendái IV: Edmond Hoyle
A Poker Hall of Fame legendái III: Felton "Corky" McCorquodale
A Poker Hall Of Fame Legendái II: Nick "The Greek" Dandolos
A Poker Hall Of Fame Legendá I: Johnny Moss
Forrás: Wikipédia, WSOP, Legends of America, PokerStrategy
