A WSOP története: 1988 – Johnny Chan megvédte címét a Main Eventen, Johnny Moss búcsúdiadala

A WSOP 1988 Main Event győztese Johnny Chan lett, aki egy ikonikus összecsapásban győzte le újonc ellenfelét, Erik Seidelt. Chan ezzel a teljesítményével történelmet írt, hiszen ő mindössze a negyedik játékos, akinek sikerült megvédeni világbajnoki címét, és a póker történetében máig az utolsó, aki ezt a figyelemre méltó bravúrt végrehajtotta.

Rekordindító, az első külföldi karkötő és a „Poker Brat” színrelépése

A fesztivál nyitóversenye, az 1.500$-os Limit Hold'em óriási sikerrel zárult, mert 400 nevezőt vonzott, ami az addigi WSOP történetének legnagyobb létszáma volt, és jelentős javulást jelentett az előző rekordhoz képest (342 nevezés). A győztes az alabamai Val Carpenter lett, aki karrierje egyetlen karkötőjét szerezte meg, amikor a heads-upban legyőzte az 1984-es Main Event bajnokát, Jack Kellert.

A sorozat első fele a nemzetközi póker szemszögéből is különleges volt. Az 1988-as év az első két bajnokot hozta, akik az USA területén kívülről származtak. A 3. eseményen: a 2.500$-os PLO Gilbert Gross francia játékos diadalmaskodott, a heads-upban legyőzve a dél-afrikai Hugh Toddot. Másnap a tisztelt norvég Thor Hansen is megkoronáztatott, amikor megnyerte a 4. eseményt: 5.000$ Seven-Card Stud. 24 óra alatt így megháromszorozódott az arany karkötőket birtokló országok száma.

A fesztivál közepén először tett magáról említést a 23 éves ifjú tehetség Madisonból, Wisconsinból – Phil Hellmuth. A fiatal Hellmuth a 6. eseményen: 1.500$ Seven-Card Stud Split először jutott WSOP döntő asztalra, ahol az 5. helyezést érte el. Pár nappal később megerősítette, hogy nem véletlen siker volt, mivel a Main Eventen a 33. helyezésével szintén pénzdíjazást ért el. Kevesen tudták akkor, hogy egy férfi első fejezetét látják, aki később rekordot jelentő 17 karkötőt szerez.

Johnny Moss utolsó címe

Az 1988-as év egyik legfontosabb alakja kétségtelenül a 81 éves Johnny Moss volt. „A Póker nagy öreg ura” az 1970-es WSOP kezdetétől versenyezett, és bizonyította, hogy magas korban is a világ élvonalában van. Kezdetben a 8. eseményen: 1.500$ Seven-Card Stud második helyen végzett Merrill Hunt mögött, és 71.610$-t vitt haza.

Két nappal később, a 10. eseményen: 1.500$ Limit Ace-to-Five Draw versenyen senki sem tudta megállítani. Az 194 nevezős mezőnyben kilencedik és egyben utolsó arany karkötőjét szerezte, 116.400$-os jutalommal. Moss ezzel a WSOP történetének legidősebb nyílt verseny győztese, és 1988-ban 9-es rekordját őrizte, amely 15 évig érintetlen maradt más játékosok részéről.

1988-ban további két személyiséget is elismertek, akik a WSOP kezdeti időszakától versenyeztek. A Poker Hall of Fame-be került két Main Event bajnok Doyle Brunson és egy chip csodájának hőse, Jack Straus.

A WSOP 1988-as versenyeinek eredményei:

Verseny	Entries	Győztes	Nyertes összeg
1. esemény: 1.500$ Limit Hold'em	400	Val Carpenter	223.800$
2. esemény: 1.500$ No-Limit Hold'em	330	Russell Gibe	181.800$
3. esemény: 2.500$ Pot-Limit Omaha (Rebuy)	111	Gilbert Gross	181.000$
4. esemény: 5.000$ Limit Seven-Card Stud	79	Thor Hansen	158.000$
5. esemény: 1.000$ Limit Omaha	228	David Helms	91.200$
6. esemény: 1.500$ Limit Seven-Card Stud Hi-Lo	206	Lance Hilt	123.600$
7. esemény: 500$ Ladies' Seven-Card Stud	85	Loretta Huber	17.000$
8. esemény: 1.500$ Limit Seven-Card Stud	217	Merrill Hunt	130.200$
9. esemény: 5.000$ No-Limit 2-7 Draw Lowball (Rebuy)	38	Seymour Leibowitz	157.500$
10. esemény: 1.500$ Limit Ace-to-Five Draw	194	Johnny Moss	116.400$
11. esemény: 1.000$ Limit Razz	192	Don Williams	76.800$
12. esemény: 10.000$ No-Limit Hold'em Main Event	167	Johnny Chan	700.000$

Út a Main Event bajnoka felé

A 10.000$-os főversenyen rekordszámú 167 játékos állt rajthoz, és a prizepoolt a legjobb 36 játékos között osztották szét. A fesztivál tizenkilencedik évada a Binion's Horseshoe kaszinó kibővített termeiben zajlott, amely a szomszédos Mint Casino megvásárlásával állandó pókerterem teret nyert.

A nézők érdeklődését ismét az ESPN kamerái is növelték, és a Las Vegas-i légkör tele volt várakozással, ki akadályozhatja meg az új generáció közül a megállíthatatlan „Orient Expresszt”.

A Main Eventen a világ minden tájáról érkezett sztárok vettek részt, köztük legendás alakok, mint Doyle Brunson, Stu Ungar, Chip Reese, Bobby Baldwin és Jack Keller. Míg a legtöbb sztár korán kiesett, a címvédő Johnny Chan a chipleader pozícióban jutott döntő asztalra.

Érdemes megemlíteni a szerencsétlen Jesse Altót is, aki a 9. helyen végzett, és bár karrierje alatt nyolc Main Event döntő asztalt is elért, sosem adatott meg neki a karkötő. A televíziós döntő asztalon hat játékos mérkőzött meg. A legkevesebb időt a kamerák előtt Jim Bechtel töltötte, aki azonban 1993-ban megnyerte a teljes Main Eventet.

T.J. Cloutier következett, aki már másodszor volt a Main Event döntő asztalán (először az 1985-ös WSOP-n). A következő években még további két döntő asztalt elért, és összesen hat arany karkötőt gyűjtött be.

Cloutier kieséséért a 28 éves New York-i fiatal, Erik Seidel volt a felelős, aki később eliminálta a negyedik Humberto Brenest és a harmadik Ron Grahamet is, így pályafutása első heads-upjába jutott.

Címvédő kontra újonc

A Johnny Chan és Erik Seidel közötti heads-up két eltérő világ összecsapása volt. A Kínából származó Johnny Chan, aki narancsával védekezett a kaszinó füstje ellen, karrierje csúcsán volt, és sokak szerint a világ legjobb játékosa. Vele szemben állt Erik Seidel, aki a backgammon világából érkezett, és a Wall Street-i karrierje Black Monday után megszakadt. A Main Event volt Seidel életének első nagy pókerversenye.

Seidel tapasztalatlanságát kockázatvállalási hajlandóságával ellensúlyozta, és nem állt messze attól, hogy meglepje a világot. Egy hatalmas kasszában all-in ment 9-9-cel Chan 8-8-a ellen, és jelentős vezetésre tett szert. Chan azonban megőrizte hidegvérét, türelmesen gyűjtögette a kisebb potokat, és fokozatosan átfordította a játékot a maga javára.

Aztán következett a híres leosztás, amelyet minden pókerkedvelő és filmbolond ismer. Seidel limpelt Q c-vel és 7 h-val, Chan pedig checkelt J c és 9 c-vel. A flop Q s, 8 d, T h lett, ahol Seidel top párt talált, míg Chan kész sorral rendelkezett. Chan 40.000-et tett be, Seidel pedig 50.000-rel emelt. Chan csak megadta, és ekkor kezdődött a macska-egér játék.

A turn után, ami 2 s volt, mindkét játékos checkelt. A televíziós kommentátor, Chris Marlowe, csodálkozva jelentette ki: „Erik Seidel nem nyerheti meg ezt a kezet... és nem is tud róla! Chan próbálja csapdába csalni!”

Seidel abba az illúzióba ringatta magát, hogy nála van a legjobb lap, és a river után, ami 6 d volt, all-in ment. Chan villámgyorsan megadta, és megmutatta a nyerő sort. Johnny Chan megvédte címét, nyerte a 700.000$-t, és halhatatlan legendává vált.

Bár Erik Seidel azon az estén veszített, karrierje csak akkor kezdődött igazán. Az újoncból a póker történetének egyik legelismertebb játékosa vált, aki később 10 arany karkötőt szerzett és több tízmillió dollárt keresett. 1988 nemcsak Johnny Chan mesteri játéka előtt tiszteleg, hanem egy új pókerhős születését is jelzi.

Film általi kultikus örökség Rounders

Tíz évvel később, 1998-ban, John Dahl rendező ezt a híres leosztást használta fel a kultikus pókerfilmben, a Rounders-ben. A főszereplő, Mike McDermott (Matt Damon alakításában), szobájában újra és újra lejátssza ezt a kezet, hogy megértse Johnny Chan zsenialitását, miközben maga Chan is megjelenik a filmben egy epizódszerep erejéig.