A WSOP története: 1985 – A bajnok zsenialitása alkohol hatása alatt

Az 1985-ös WSOP nemcsak új bajnokokat koronázott, de két varázslatos határt is átlépett. 1970 óta először haladta meg a nevezések száma a 10.000-et, és a jutalmak összértéke meghaladta a 20 millió dollárt.

Johnny Chan első sikere és Slim visszatérése

Mielőtt a figyelem a főeseményre összpontosult volna, a mellékesemények történelmi pillanatokat hoztak. A legfontosabb kétségtelenül a #2 Event: $1K Limit Hold'em volt, amely rekordszámú, 342 nevezőt vonzott és győztesként a 28 éves Johnny Chant ünnepelhettük, akit addig alig ismert a világ.

Chan első karkötője 171.000 dollárt hozott neki, és akkor még senki sem sejtette, hogy egy jövőbeli szupersztár és későbbi Hall of Fame tag születésének tanúi.

A régi generáció sem hagyta magát. Amarillo Slim Preston diadalmaskodott a #8 Event: $5K PLO eseményen, megszerezve harmadik karkötőjét. Ez volt az első WSOP győzelme 11 év után, ezzel akkor rekordot állított fel a leghosszabb szünetben a címek között.

Dick Carson második WSOP győzelmét aratta a nyitórendezvényen, a Lowball szakértője, aki több mint egy évtizede meglepő pontossággal jutott döntőasztalra ebben a műfajban.

Az 1985-ös WSOP hivatalos eredményei

A buborék, ami nem akart kipukkanni

A legnagyobb drámát a Main Event produkálta, amely tovább folytatta a részvételi rekordok döntését. Ezúttal 140 játékos adta le nevezését, de csak az első 9 hely volt fizetett. Ez az egyik leghosszabb „money bubble” szituációt eredményezte, amikor az utolsó tíz játékos öt órán át nem volt hajlandó kiesni.

Ekkor villogott a későbbi győztes Bill Smith, aki háromszor élte túl az all-int A-K kombinációval, majd ütötte ki Gary Lundgrent, így kiválóan kihasználta a buborékhelyzetet, hogy visszatérjen a címért folyó küzdelembe.

A döntő asztalnál elit társaság ült, dominálva a texasiak. Az egyik legemlékezetesebb alak a legendás Johnny Moss volt, a Main Event háromszoros bajnoka, aki akkor már nyolcszoros WSOP győztesként a hetedik helyet szerezte meg, és a nézőtér állva tapsolta meg. Mindenki tudta, hogy egy legendás személyiség pályafutásának végén állnak tanúi.

Mellette olyanok ültek, mint a leendő világbajnokok Berry Johnston és Hamid Dastmalchi, valamint a fáradhatatlan Jesse Alto, akinek ez már a hatodik döntő asztali helyezése volt a Main Eventen.

A legjobb „félig ittas” játékos

Végül Bill Smith lett a győztes, egy olyan alak, aki a póker világában még ma is csodálattal és szomorúsággal vegyes emlékeket ébreszt. Smith koreai háborús veterán volt, és klasszikus texasi „road gambler”.

Az 1985-ös bajnok története érdekességekkel van tele, ugyanis a Main Eventre való belépőt barátja, Dale Suttle nyerte meg egy szatelliten. Amíg Suttle nem bízott magában a versenyeken, a tapasztalt Smithnek semmije sem volt, hogy elinduljon. Megegyeztek, hogy Smith játssza a Main Eventet Suttle jegyével, és a nyereményt elfelezik.

Bill Smith híres volt alkohol iránti szenvedélyéről. Barátja, T.J. Cloutier könyveiben a következőt írta róla: „Amikor józan volt, egyszerűen és átláthatóan játszott. De ha félig ittas volt, akkor ő volt a legjobb játékos, akivel valaha is szemben ülhetsz. Senki sem tudta úgy olvasni az ellenfeleket, mint ő. Amint azonban túlzásba vitte és teljesen berúgott, ő lett a legrosszabb játékos a történelemben.”

Barbara Enright is emlékezett rá, hogy Billt sosem látta Budweiser nélkül, de mindig elegánsan és barátságosan viselkedett. Suttle a döntőasztalon vigyázott Smithre, és a Horseshoe bárjában brandyt rendelt neki, hogy a megfelelő „zsenialitási” szinten tartsa.

A végső heads-upra Bill Smith és T.J. Cloutier, két texasi barát lépett. Bár Cloutier kezdett előnyben, a kulcs az a kéz volt, amiben Smith duplázott királyaival Cloutier kilencesei ellen.

A verseny utolsó kezében Smith emelt egy 3 s 3 h párral, míg Cloutier egy pillantás után ászára, all-int mondott A d 3 c.

A 5 s 5 h 9 s 5 c K d board nem segített Cloutiernek, és Bill Smith megszerezte a világbajnoki címet és az akkori rekord 700.000 dolláros nyereményt.

A bajnok keserű vége

Győzelme után Smith teljesítette minden pókerjátékos álmát. Magánrepülővel tért vissza Dallasba, mert úgy vélte, minden világbajnoknak legalább egyszer meg kell tapasztalnia ezt.

Sajnos, a pénz nem maradt nála sokáig. Életmódja és alkoholizmusa felett nem tudott uralkodni, és egy évvel később újra a Horseshoe kaszinóban keresett befektetőket, hogy fizethessék Main Event részvételét, miután csak az utolsó 6.000 dollárja maradt. Ennek ellenére 1986-ban ismét döntőasztalra jutott a Main Eventen, és ötödik lett.

Bill Smith 1996-ban szegénységben halt meg. Sokáig ő volt az egyetlen bajnok, akinek fotója nem függött a WSOP győztesek között, mert családja megőrizte a magánéletét. Csak 2021-ben került képe végre jogos helyére a többi pókerkirály közé. Még mindig ő az egyetlen 80-as évek nyertese, aki hiányzik a póker Hírességek Csarnokából.

További WSOP történelem

WSOP története: 1984 – Az agresszív „Úriember” és a pénzkötegek az asztalon

WSOP története: 1983 – A műholdas forradalom és „könyvelő” Tom McEvoy diadala

WSOP története: 1982 – A legendás Jack Straus és a „Chip and a Chair” születése

WSOP története: 1981 – Stu Ungar ismét a csúcson

WSOP története: 1980 – Stu „The Kid” Ungar megjelenése

WSOP története: 1979 – Az amatőr diadala és a Hírességek Csarnokának születése

WSOP története: 1978 – A „győztes mindent visz” korszak vége

WSOP története: 1977 – A 10-2 csodája megismétlődik

WSOP története: 1976 – Texas Dolly első diadala és a legendás 10-2 kéz születése

WSOP története: 1975 – A „Tengerész” diadala, titkos megállapodás és az arany karkötők korszaka

WSOP története: 1974 – Johnny Moss visszatérése a trónra és az ikonikus karkötők születése

WSOP története: 1973 – Puggy Pearson diadala és a televíziós korszak kezdete

WSOP története: 1972 – Amarillo Slim vitatott győzelme

WSOP története: 1971 – Az első freezeout versenyek

WSOP története: 1970 - Az első világbajnok szavazással választva

Források: WSOP, Wikipedia, GipsyTeam, PokerListings